A másság elismerésének ereje

Hallottam egyszer egy mondást, ami nagyon tetszett, mert magam is így gondolom: a bölcsesség a pillanatban születik.

A tudatosság eszközeire is úgy tekintek, mint valamiféle járművekre. Ha nem tetszik az, ahol vagyok, felpattanok rájuk, és felfedezem, mi lehetséges túl azon, amerre a megszokásaim vinnének.

Előfordul, hogy hasonló dolgokat találok, mint amiket olvastam már könyvekben, hallottam már nálam tapasztaltabbaktól. Az olvasmányélmény lehet fantasztikus és inspiráló, adhat egy löketet ahhoz, hogy kedvem legyen útra kelni, de nem helyettesíti azt a pillanatot, amikor valami átkattan, megváltozik, eltűnik, kikönnyül az én életemben az én választásom nyomán, úgy, hogy én kerestem és használtam ehhez eszközöket.

Amikor elkezdtem használni az Access Consciousness technikáit, gyakran hallottam, hogy a másságunk elismerése elengedhetetlen része annak, hogy valódi kérdéseket tudjunk feltenni azzal kapcsolatban, hogy is működik nekünk a világ valójában.

Ez a másság téma azonban valahogy lepergett rólam. Magamra néztem, és semmi különlegeset vagy átlagostól eltérőt nem láttam. Sokáig.

Utólag visszanézve, nem azért, mert ne lett volna mit elismerni, mint inkább azért, mert nem néztem elég figyelmesen. Pontosabban, túl sok volt a fix nézőpontom a mássággal kapcsolatban: hogy néz ki az, aki másképp működik, milyen érzés másnak lenni, hogyan kellene kinéznie az életemnek, ha ez igaz lenne.

Valahogy azt sem éreztem, hogy bármilyen érdekem fűződne ahhoz, hogy felfedezzem, mi nem olyan bennem, amilyennek elképzeltem addig. Nem kívántam kilógni a sorból, és néhány embert, akik igen, kifejezetten ellenszenvesnek találtam. Sokat tűnődtem, mi bajom azzal, ha valaki feltűnően más, míg rá nem ébredtem, hogy a világon semmi. Akkor keletkezett egy furcsa zavar és ellenszenv bennem, amikor valaki nem élte a másságát, hanem bizonygatta. Sokszor azért, mert rettegett attól, hogy átlagos legyen.

Paradox módon a másság valódi felfedezéséhez az átlagosságra való hajlandóságon keresztül vezet az út.

Egy ponton rá kellett jönnöm, hogy nem arról van szó, hogy más akarok-e lenni vagy átlagos. Hanem annak a felfedezéséről, hogy mi az igaz.

Mert amikor valami megáll és nem mozdul, az egy hazugság vagy féligazság jelenlétét mutatja az életünkben.

És az én életemben volt valami, amivel el voltam akadva.

Hónapok óta szerettem volna „túllépni" egy kínzó dolgon, de egyszerűen nem ment. A világ összes kérdését feltettem, használtam a kedvenc eszközeimet, amik olyan sok helyzetben segítettek könnyedséget hozni, de most hatástalannak bizonyultak.

Majd valaki feltett nekem egy kérdést. Zavarban volt amiatt, hogy egy hozzá közel álló ember szenvedése nem kelt benne rossz érzéseket, és ebben szeretett volna nagyobb tisztánlátást.

Ebben a pillanatban mintha fény gyúlt volna a világomban a saját ügyemmel kapcsolatban.

Egy nagyon hasonló helyzetben voltam néhány hónappal ezelőtt. Egy ismerősöm nehéz dolgokon ment keresztül, olyasmin, amit senkinek nem kívánnék. Én pedig nem engedtem meg magamnak, hogy minden együttérzésem és hozzájárulásom mellett ne szenvedjek együtt vele. Csak nagyon kevés ideig voltam hajlandó az a tér és könnyedség lenni, ami számomra természetes. Legyártottam a szomorúságot, hogy „normális" módon működjek, aztán pedig belezáródtam.

Amint ez a felismerés megérkezett a világomba, hónapok szenvedése egyetlen szempillantás alatt tűnt el. Nem múlt el az együttérzésem, de már nem hatott rám bénítólag ez az esemény, újra hozzáfértem a kreativitásomhoz és az életkedvemhez.

Az, hogy képesek vagyunk a minket körülvevő világ energiájára ráhangolódni, egy olyan adottság, amit használhatunk az előnyünkre, vagy lehetünk az áldozatai. És a kettő közötti különbség sokszor azon múlik, mennyi elismerés van a világunkban azzal kapcsolatban, hogy hogyan is működünk valójában.

Képes vagy összehangolódni a környezeteddel? Hasonlítani? Beolvadni? Akár az energiáddal, akár a kinézeteddel?

Mennyi látszólag túlteremthetetlen korlátozásod származik abból, hogy ezt nem ismered el?
Ha ez a kérdés vezetett eddig: „Hogyan tudnék beilleszkedni, energetikailag közös nevezőre kerülni az aktuális környezetemmel?"

És amennyiben nem vagy elégedett azzal, amit ezzel a kérdéssel teremtettél…

Próbáld ki ezt is:

„Mi az, amiben más vagyok, amit eddig tagadtam vagy nem ismertem el?"

Csak tedd fel a kérdést, és engedd, hogy tegye a dolgát és megmutassa a változást...