Adj teret a változásnak

Sokszor nem újabb válaszokra van szükséged ahhoz, hogy változtass az életeden, hanem levegőre és térre a millió válasz között, amit eddig összegyűjtögettél.

Amikor a jótanácsok bénítanak

Tele a világ tanácsokkal, sokszor igen hasznosakkal is, mégis valahogy ahelyett, hogy könnyedséget hoznának, inkább bénítóan hatnak? „Jobban kellene kezelni a stresszt, fejlődni kellene, növelni kellene a lépésszámot, minőségi időt kellene együtt tölteni, vagy éppen nem kellene törődni mások jótanácsaival.” Bármilyen hasznos legyen is egy nézőpont, képes stresszforrássá válni. Újabb feladatként tornyosul a fejünk felett, és a kötelező olvasmányok szomorú sorsára jut: a muszáj kategóriába kerül, ami automatikusan ellenállást szül bennünk.

Egyetértés vagy ellenállás?

Bármilyen nézőpontra igaz, a jótanácsokra is: két lehetőség között szoktunk mérlegelni, amikor valaki nekünk szegezi őket – egyetértsünk vele vagy álljunk ellen neki? Nagyon gyakran a kettőt párhuzamosan csináljuk: egyetértünk miközben ellenállunk. Ennek a két dolognak a kombinációja aztán olyan feszültséget kelt bennünk, amiben nincs tér és nincs levegő, és olyan, mintha a választás lehetőségétől is teljesen meg lennénk fosztva.

A saját magunknak szabott „kellek”

Ez nem csak abban az esetben van így, ha mástól kapjuk ezeket a tanácsokat. Akkor is, ha magunknak szabunk újabb feladatokat: „Tovább kellene tanulni, le kellene fogyni pár kilót, többet kellene pihenni, rendszeresen kellene posztolni…” Érdekes lenne megmérni, hány ilyen nézőpont suhan át rajtunk óránként. Talán néhány megfogalmazódik bennünk, legtöbbjük olyan gyorsan halad át rajtunk, hogy észrevétlen marad.

Minél több a „parancs” a világunkban – jöjjön az kívülről vagy belülről – annál több az ellenállás is.

Mit jelent teret adni magadnak

A változást megkönnyíti, ha teret adunk magunknak. Ha belépünk abba a térbe, ami túl van az utasításokon, az egyetértéseken és az ellenállásokon.

És mindig mindenki pontosan tudja, mikor lépett be oda, mert a könnyedség, amit ott talál, letagadhatatlan.

Az elvárások és feladatok világából való kilépésnek bizonyára sok módja van, van, hogy egyszerűen megszületik a döntés valakiben, hogy ennek vége, és kész.

Ha még nem vagy ezen a ponton, akkor sincs veszve semmi, meg lehet találni az ajtókat, amiken ki lehet sétálni a nézőpontok szorításából.

A gyakorlat: elismerés ítélkezés nélkül

Amikor észreveszed, hogy felbukkan a világodban egy „kellene”, vedd észre. Három lehetőséged van: vagy egyetértesz vele, vagy ellenállsz neki, vagy elismered annak, ami: egy nézőpontnak.

Valahogy így: Van egy olyan nézőpontom, hogy minek kellene lenni. Elismerem, hogy ez a nézőpontom, és nem vitatkozom vele. Ez egy nézőpont. Létezik. Nem kell tennem semmit vele.

A nézőpontjainkat nagyon mélyen és behatóan ismerjük, ezért aztán olyan igaznak és valósnak érződnek, hogy összekuszálódik bennünk, mi a valóság, és mi az, amit gondolunk róla.

A valóság elismerése ennyi: pontosan az van, ami van. Hajszál pontosan annyit alszom, amennyit. Pontosan annyi a lépésszámom, amennyi. Egyel sem több, vagy kevesebb. Annyit mozgok, amennyit, és pont úgy táplálkozom, ahogy. Nem minősítem, csak elismerem.

Nem beletörődés — megengedés

Sokan gondolják, hogy a változás forrása az ítélkezés, a fenti mondatok pedig beletörődéshez vezetnek. A beletörődés a változásról való lemondás. Ezzel szemben a megengedés magában foglalja a változás lehetőségét.

Az elismerés megengedő. Nem minősít, nem ítél. Amikor megnevezel valamit előjel és nézőpont nélkül, megváltoztatod az energiát, más irányba vagy képes terelni az éberségedet. Kiszabadulsz a nézőpontjaid fogságából.

A megengedés nem jó, helyes vagy megfelelő hozzáállás. Pusztán egy praktikus lehetőség. Ha szeretnéd a rég nem mozduló helyzeteket kicsit megmozdítani, érdemes lehet kipróbálni.

Elismerni, nem megítélni. Ez a zárkombináció a több levegőhöz, ahol a változást – amennyiben erre vágysz – nem kell forszírozni, mert ott, ahol van rá tér, a választások megszületnek.

A megengedés nem helyes, nem jó és nem kötelező. Nem egy újabb feladat, hanem egy lehetőség, amit kipróbálhatsz azokban a helyzetekben, ahol az ellenállással és az egyetértéssel a múltadat teremtetted eddig újra.

Mi az az elismerés és megengedés, ami itt és most lehetsz magadnak, ami eddig soha nem voltál hajlandó lenni, vagy el sem tudtad képzelni, hogy lehetséges?