Ne játszd el! Fedezd fel!

Meggyőződésem, hogy a korlátozásaink nagy része tanult, és olyan fix nézőpontok mentén állítjuk meg magunkat az életben, amiknek többségét nem is értjük, és semmi értelmük nincs számunkra.

Amikor túlzottan és hevesen védelmezzük őket, sokszor akkor értjük legkevésbé. Ilyenkor többnyire nem azért vagyunk annyira hevesek, mert nagyon hiszünk abban, hogy igazunk van, hanem azért, mert próbáljuk leplezni a bizonytalanságunkat.

Érdemes feltenned egy kérdést, amikor maga alá temet egy korlátozás: bizonygatod-e valakinek, hogy jó tanuló módjára megfelelő módon alkalmazod a fix nézőpontot, amit tanított neked?

A minap azt hiszem, rájöttem, mi lehet az egyik oka annak, hogy az emberek egy része elkezdi használni az eszközöket, és mennek velük, mint kés a vajban, mások pedig használják, használják, látszólag egy helyben topogva.
Amikor megküzdési stratégia lesz a tettetés, és beilleszkedésre használjuk a korlátozásainkat, például "hadd illeszkedjek be közétek azzal, hogy én is utálom a pénzt és nehezen teremtem meg", sokan ezt a stratégiát akarják alkalmazni a másik irányba, és nem működik. Ki akarnak szakadni azok közül, akiknek nehéz, be szeretnének azok közé illeszkedni, akiknek könnyedsége van.

Ezért ahelyett, hogy valódi kérdéseket tennének fel, eljátsszák az eszközök használatát, szeretnének hinni abban, hogy vannak lehetőségek, miközben kételkednek benne. Ahelyett, hogy nyitottá válnának, falak mögött rekednek. A hit és a kétely falai mögött.

A vak hit és a kétely nélkülözi a nyitottságot. A valódi kérdés maga a nyitottság. Ez teremti a változást.

Van kiút. Úgy hívják, őszinteség/sebezhetőség.

Nem az állít meg, ha azt gondolod, nem vagy rá képes. Az állít meg, ha mindenféle olyan stratégiák mentén akarsz ettől megszabadulni, amikkel csak még jobban belezárod magad ebbe a nézőpontba.

Amit rejtegetsz, azt nem tudod megváltoztatni.